2009. augusztus 31., hétfő

2010.01.15.

Hogy mi ez a dátum???? Szerintem kitaláljátok! :)
Az úgy kezdődött, hogy fél évvel ezelőtt nagy sz@rban voltunk. Hiába, ilyen olykor van... Akkor még azt gondoltam, h fontos lenne, ha elvenne feleségül. Míg nem tisztáztunk néhány dolgot abban az időben, ezért az volt a fixa ideám, h rendkívül lényeges lenne, a kapcsolatunkon nagyban segítene, ha házasok lennénk.
Szval, fél éve, egy vita zárásaként abban állapodtunk meg, h a születésnapján mond egy dátumot, amikor elvenne. Addig eldönthetjük, akarunk-e egyáltalán együtt maradni, képesek leszünk-e változtatni, megérik-e bennünk a vágy a házasság után.
Nagyon sokat változtunk, akarva, akaratlanul. Ma már fel sem merül a kérdés, h így akarjuk leélni az életünket.
A fél év nagyon kellett, nekem is, Petinek is.
Tegnap, pedig elérkezett a születésnapja. Persze, már poénkodtunk, h lesz-e az ígéretből bármi is....
Ehhez hozzá jött, h időnk sem volt foglalkozni a kérdéskörrel. Magyarán, én nem nyaggattam, h mondjon már valamit, így teljesen lazán jött el az este.
Itt egy kicsit meg kell állnom, mert a tegnap estéhez bejön egy másik szál is.
Két napja, a szokásos éjszakai fentlétemen, a szokásos gondolkodó órámban, amikor eszembe jutott, h Petinek dátumot kéne mondania, bevillant egy időpont. Január 15. Nem tudom, miért, nem tudom, honnan, egyszerűen csak jött. Mónisan megbeszéltem magammal, h majd a szülinapon, valahogy rávezetem erre a dátumra Petit. Nekem tetszett, annak ellenére, h azt sem tudtam, milyen napra esik. Mivel ÉN eldöntöttem, tűzön-vízen véghez viszem. Nah, aztán visszaaludtam.
Tegnap, a nagy családi buli közben eszembe jutott, h meg kéne nézni legalább azt, h milyen napra esik január 15. De elfelejtettem...
Vissza a tegnap estéhez. Peti elment fürdeni, közben pittyogott a telefonja, h emlékeztesse, időpontot kell mondania. Nem néztem meg, bár direkt csinálta, gondolta, kíváncsi leszek, ezért, míg fürödtem, beállította. De én kivételesen nem kíváncsiskodtam. Nah, mindegy. Kijött a füriből, és az orrom alá dugta a telefonját. Benne a dátummal:
2010. január 15.
Kell még mondanom valamit? Nem beszéltünk egymással, nem tudta, h én is erre gondoltam. Ő viszont megnézte a napot. Péntek! :)

6 megjegyzés:

  1. Móóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!

    Már egy ideje tudom:

    Véletlenek márpedig NINCSENEK!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Ez igen! Hihetetlen! vélelten? ilyen nincs. Ez olyan, mint az én banánom és petrezselymes krumplim Gyurival.
    Nagyon örülök!

    VálaszTörlés
  3. Háááááááát.... :):):) Még én sem hiszem el! :D

    VálaszTörlés
  4. Szia Mó!
    Annyira érdekelt a dolog, hogy majdnem megnéztem a végét, mint egy izgalmas kriminek, vagy mint egy szép szerelmek könyvnek. Nehezen...sebesen olvasva..kibírtam, végig olvatam. Tényleg olyan izgalmas lett a blogod, mint ígérted. Csak így tovább...még...még...ilyen szép, igaz történeteket szeretnék olvasni. Gratulálok Julika

    VálaszTörlés
  5. Drága MO!
    Várom a dátum napját, hogy beteljesedjen végre a szerelem.

    Mindig megnézem, hátha történt valami, de már régen írtál.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Mo?
    Lassan, mit lassan mindjárt itt az esküvő ideje.
    Kérlek írj pár sort, hogy megtartjátok, vagy halasztódik egy kicsit.
    Boldog új évet kívánok.

    VálaszTörlés