Ma egész nap József Attila Születésnapomra című verse zakatol bennem. "Harminckét éves lettem én". Nah, igen.
Ez valahogy annyira nagyon különbözik az összes eddigiektől. Hogy miben? A bennem levő érzésekben. Nyugalmat érzek. Megtaláltam, megkaptam most, amire mindig is vágytam. Az első lépést meg is tettük.
Hogy érthetőbb legyek: Pár napja biztosan tudom, hogy anyuka, hivatásos anya, nevelőszülő szeretnék lenni. Napokig csak ez élt bennem, erről beszéltünk Petivel, éjjelente ébren voltam és zakatoltam. Tegnap megijedtem, hogy valóban akarom-e.
De ma, a 32. születésnapomon bevittük a TEGYESZ-be a papírunkat, mellyel jelentkeztünk nevelőszülőnek.
Ez az első olyan szülinapom, amikor nem vágyom semmi ajándékra.
A legnagyobb ajándékot, az érzést, Peti és a gyerekek támogatását, a hivatal örömét megkaptam.
Boldog vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hááát, megleptél Tesókám, de nagyon nagyon drukkolok a szép feladathoz!!!! Remélem sikerül, fogom nézni mi alakul meg remélem majd beszélünk is. :)) ölellek a távolból!
VálaszTörlésTüzi
Húha! Ez egy hatalma, bátor döntés. Sok sok erőt, kitartást kívánok hozzá!
VálaszTörlésTina